| A 21 gramm-elméletet először egy amerikai orvos, Duncan MacDougall állította fel a huszadik század elején. Karrierjét a lélek jelenlétének bizonyítására áldozta. Elgondolása szerint, amennyiben az embereknek valóban van lelkük, az valamilyen anyag formájában van jelen a testben, és mint ilyen, tömege kell, hogy legyen. 1907-ben MacDougall kísérletekbe fogott. Egy kórházi ágyat átalakított úgy, hogy az mérlegként működjön, majd halálos betegeket figyelt meg, amint elhunytak. A mérleget igen érzékenyre állították, ezért az orvos tuberkulózisos betegekkel kísérletezett, akik végelgyengülésben haltak meg, és keveset mozogtak utolsó óráikban. Hat ember vizsgálata után MacDougall 15 kutyával is megismételte a kísérletet, ugyanis vallásos meggyőződése szerint az ebek nem rendelkeztek lélekkel. A vizsgálatok elvégzése után kijelentette, hogy az emberek 21 grammot veszítettek testsúlyukból haláluk pillanatában, míg a kutyák alig, s ezért szerinte minden kétséget kizáróan a lélek súlya lehet. MacDougall alapos vizsgálatot akart végezni, mielőtt publikálja eredményeit, s meg akart bizonyosodni róla, hogy a betegek testéből távozó levegő nem zavarja meg a mérési eredményeket, ezért egyszer ő maga feküdt az ágyra, s igyekezet minél jobban kilélegezni, ez azonban nem jelentett számottevő súlycsökkenést.
| 
