A gyermekeket a helyi bíró házába vitték, ahol szerették volna lemosni testükről a zöld „valamit”, amiről azt hitték, hogy holmi festékanyag. Később kiderült, hogy ez a gyermekek saját, valódi bőre. Ezután alapos vizsgálatnak vetették alá őket, és megállapították, hogy kissé negroid vonásúak, de szemük inkább ázsiai jelleget ölt. Hiába kínálták őket különböző ételekkel és italokkal, ők csak is a frissen szedett zöldbabot fogadták el.

A gyermekek azonban hamarosan legyengültek és kiszáradtak. A kisfiú pár nap múlva meghalt, bőre kifakult és az egy hétköznapi ember bőrének színét vette fel. A kislányt azonban - legnagyobb meglepetésre – sikerült a földi ételekhez szoktatni. Még öt évig élt, s ezalatt a bíró házában, mint szobalány dolgozott, és szűkszavúan beszámolt arról a földről ahonnan érkezett. Állítása szerint országukban állandó homály uralkodik, és sohasem süt a nap. Ám a kislány szerint egy hatalmas szélvihar ragadta és repítette őket a spanyol barlangok egyikébe. A kor tudósai szerint a gyermekek egyszerűen földönkívüliek voltak, akik csak is a Mars bolygóról származhattak. De nem ez volt az egyetlen eset…

Történetírók és krónikások beszámolnak arról, hogy az angliai István király uralkodása idején a farkasok elleni veremcsapdában két síró gyermeket találtak, a Suffolki Woolpit mellett. A helybéliek csodálkozását nem csak a gyermekek különös viselkedése és érthetetlen beszéde váltotta ki, hanem egész külső megjelenésük is: a ruhájuk, a szemük, de különösen a zöld bőrük. A gyerekeket egy földbirtokoshoz vitték és ott éltek. Semmiféle táplálékot és italt nem voltak hajlandóak elfogadni, csak is kizárólag zöldbabot ettek. A kisfiú csupán néhány hétig élt, a kislány azonban felnőtt és férjhez ment egy Lynn-ből származó Norfolki nemeshez. A környéken le is telepedtek. A lány megtanult némileg angolul, és elmesélte, hogy ő és a fiú egy Szent Martin nevű országból származik, ahol nincs napsütés, csak állandó félhomály. Éppen a nyájukat legeltették, amikor bemerészkedtek egy barlangba, és miután bezuhantak valami óriási gödörbe, hirtelen Angliában találták magukat.

A két eset közötti párhuzam szinte hajmeresztő. E-két fenti eseten kívül még két spanyol történet került a közelmúltban napvilágra, melyekben szintén egy gyerek-párról van szó, akik ismeretlen nyelven beszéltek, zöld színű bőrük volt. Ám az angliai kislány esetét kivéve, egyik esetben sem sikerült nekik beilleszkedni a társadalmi keretek közé. A gyerekek lehetséges, hogy egy félig forró és félig jeges bolygóról beszéltek, egy forgásában megakadt planétáról, amely csak egyik oldalát mutatja a Nap felé. Vannak ilyen égitestek, és a két zóna között létezik egy afféle átmeneti sáv. Ha ezen a középső részén jó mély árkokat ásnak, az árnyékban lehetséges az élet. De hogyan kerültek a gyerekek a Földre?

A feljegyzésekből világos, hogy a XII. század a bronzkor óta a legnagyobb mágneses viharok időszaka volt. Legalább két atmoszférikus mozgás történt, amely arra utal, hogy létezett rendszeres kapcsolat más bolygókkal is. A gyermekek talán mágneses mezőbe kerültek (?) Vagy, ki tudja… Annyi bizonyos, ha legközelebb zöld gyerekekre bukkanunk, nem tehetjük meg azt, hogy alaposan ki nem kérdezzük őket. Másrészt nagyon részletes orvosi vizsgálatokra is szükség van. A gyerekek életben tartása pedig a legfőbb cél kell, hogy legyen.