A világ különböző tájairól érkező történetek százai bizonyítják, hogy a boldogtalanul meghalt öngyilkosokból sűrűn válnak félelmetes, kísértő szellemek. Az elviselhetetlen testi és lelki kínok ugyanis rendszerint érzékelhető formában túlélik a szenvedőt, akinek szelleme visszatér a túlvilágról.

A kísértetekről szóló történtek valószínűleg egyidősek az emberiséggel. Jelentős részük a görög és a római korból származik. Az I. században író ifjabb Plinius a következőképpen számol be egy korbeli kísértetjárásról.

Minden emberi lényben él valami "emberellenes", amit a szótárak "kiegészítõként vagy hasonmásként" határoznak meg. Sok filozó­fus és költõ leírja személyes tapasztalatát errõl a hasonmásról, melyet az okkultizmus "duplikátumnak" nevez.
Goethe például amikor weimari otthonában önmaga pontos hasonmását pillantotta meg az asztalánál álló széken ülve, amint õt bámulta, néhány pillanatig szembenézett önmaga látható hasonmásának - melyet Doppelgängernek nevezett el - rosszindulatú tekintetével.