AZ AMITYVILLE-I HÁZ
AZ AMITYVILLE-I HÁZ 1974. november 13-án rendkívüli módon felzaklatott férfitől kaptak hívást a Long Island-i Suffolk megye rendőrei. Miután kimentek a megadott címre, az amityville-i Ocean Avenue 112. szám alá, szörnyű mészárlás nyomaira bukkantak: valaki különös kegyetlenséggel kivégezte a bejelentő Ronald DeFeo anyját, apját és négy testvérét. DeFeo néhány nappal később bevallotta, hogy ő maga ölte meg családját egy vadászpuskával, méghozzá a házban hallott különös hangok sugallatára. A gyilkost hatszoros életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték, a ház pedig majdnem egy évig üresen állt, míg a földmérő George Lutz és neje, Kathy be nem költöztek három gyermekükkel – hogy aztán szörnyű pokoljáráson menjenek keresztül szobákat elborító rovarokkal, a padlón megjelent fekete nyálkával, járkáló házidíszekkel és hasonlókkal. Kathy Lutzot saját bevallása szerint láthatatlan karok ölelgették, testén fájdalmas vörös sávok jelentek meg, mintha csak valaki piszkavassal égette volna össze, George pedig egyre inkább úgy érezte, elhatalmasodik rajta az őrület. Ő is hallani kezdte a DeFeo emlegette hangokat, melyek folyamatosan arra biztatták, tegyen kárt a családjában. A helyszínre hívott ördögűző papot súlyos betegség támadta meg, Lutzéknak pedig egy idő után meggyőződésükké vált, hogy az épületben valami gonosz erő tanyázik, mely hatalmába akarja keríteni őket. A család végül elmenekült a házból, Jay Anson pedig sikeres könyvet írt a velük készült beszélgetések alapján Az amityville-i horror címmel, melyből később két film is készült.
Némiképp árnyalja a sztorit, hogy utóbb kiderült: Lutzéknak komoly anyagi problémáik voltak, a ház részleteit sem tudták rendesen fizetni, így mindenképpen tovább kellett volna állniuk Amityville-ből. A helyszínre érkezett kutatók ugyan találtak az épületben egy titkos pincehelyiséget, de ezen kívül a Lutzék emlegette szörnyű történetek semmi nyomával nem szembesültek. A ház a mai napig áll, de a címet azóta a helyi hatóságok megváltoztatták – a szám jelenleg Ocean Avenue 108 –, hogy elkerüljék a bámészkodók áradatát. A jelenlegi lakók több mint egy évtizede lakják az épületet, és soha semmilyen bizarr jelenséggel nem találkoztak a falak között.
