Ilyen félelmetes lény nem születhet csak úgy, mint bármely más teremtmény. Olyan tojásból kel ki, amelyet a Kutya-csillag (Canis Major, ma Szíriusz) napján egy hétéves kakas tojik, majd egy varangy költ ki.

Egyesekben kételyek ébredtek, hogy egy lény ennyi minden pusztító tulajdonsággal rendelkezhet, ezért két fajt különítettek el: az egyikük tűzzel, a másik mérges pillantásával öl. Mindkettő egyformán kegyetlen, a leheletük elhervasztja a növényzetet, és felaprítja a köveket.

Legyőzni őket nem ígérkezik egyszerű feladatnak. Idősebb Plinius szerint, ha egy lovas katona netalántán elég ügyes ahhoz, hogy dárdáját belé szúrja, ezzel elsősorban magának árt, hiszen a méreg a fegyveren is áthatol, megöli mind a vitézt, mind a paripáját. A leleményesebbek azonban legyőzhetik, hiszen, ha minden élőlényt elpusztít a tekintete, ez alól maga sem lehet kivétel. Vagyis tükröt kell elé tartani, és ekkor saját magát ijeszti halálra.

A bestiárumszerzők az ökológikus gondolkodásról is tanúságot téve gondoskodtak a természetes ellenségekről. Mégpedig a menyét az, amely immunis a mérgére, pontosabban ismeri annak ellenszerét, egy gyógynövényt. A legveszedelmesebb ellensége pedig a kakas, amelynek kukorékolására a baziliszkusz menten szörnyethal.

Ha sikerül elpusztítani egy ilyen szörnyet, a hullája jó szolgálatot tehet legyőzőjének, főleg, ha pókiszonyban szenved, ugyanis elriasztja a pókokat a háztól.

Nem tudni, mi lehet a baziliszkusz mítosz eredete. A születése és a három állatra (kakas, kígyó és varangy) való utalásnak szimbolikus jelentése lehet. Az alkímiában a baziliszkusz a pusztító tűz szimbóluma. A méreg és a tűz gyakran megfelelői egymásnak (a tűz a méreg okozta fájdalomra utalhat), ez lehet a végtelenül mérgező voltának magyarázata. Nem csoda, hogy a kereszténység felfogásában az állat a Gonosz, ezen belül is a Kéj (Luxaria) megtestesítője. Ennek oka az is lehet, hogy hajdan a nemi betegségeket, köztük a szifiliszt mérgezésnek vélték. A lutheránusok viszont már a pápaság jelképének ábrázolták, a kakastaréja náluk erőteljesen emlékeztet a tiarára, a hármas pápai fejfedőre.

A lény „biológiai” ősei feltehetően a mérgeskígyók lehettek. Egyesek a kakastaréj és a testfelépítés alapján a kaméleont gondolják a mintaadónak. Feltehetően a hüllőktől való általános félelem táplálhatta a mítosz megteremtődését, hiszen akkoriban nem tettek éles különbséget a mérges és nem mérges csúszómászók között. A menyét-ellenség pedig talán a mongúzra utalhat, amelyről már akkoriban is tudták, hogy vadászik kígyókra.