Először gyilkosságra gyanakodott, de a kezdeti sokkhatás után azonnal eszébe jutott előző esti rémálma. Feldúltan szaladt fel a szállodai szobába, utolsó közös emlékeik helyszínére, ahol szinte földbe gyökerezett a lába a döbbenettől. A hálószobát fülsiketítő sípolás töltötte be, miközben a bútorok mozogni kezdtek, és kisebb-nagyobb tárgyak repültek el körülötte. Néhány másodperccel később földöntúli hang töltötte be a szobát, és háromszor egymás után ezt kiáltotta: „Én rántottam magammal a túlvilágra!”

A magánkívül lévő Smith még aznap felkeresett néhány helybéli parapszichológust, hogy segítségükkel magyarázatot találjon a rejtélyes halálesetre. Rövidesen kiderült, hogy alig öt nappal az érkezésük előtt egy valódi öngyilkosság is történt a szállodában. Egy lakó kiugrott annak a szobának az ablakán, amelyet ők vettek ki, s minden bizonnyal megtébolyodott kísértete tért vissza a helyszínre. A kegyetlen szellem nemcsak az ártatlan Joan életét vette el, hanem férjét is tönkretette. Smith beleőrült a tragédiába, és hat évvel később egy holland elmegyógyintézetben hunyt el.

1994 decemberében a franciaországi Bruges városában egy 76 éves, egyedül élő férfinak okoztak életveszélyes testi és maradandó lelki sérüléseket a lakásában váratlanul megmozduló, repkedő súlyos bútorok. A történteket nemcsak a hatóságoknak jelezték, hanem szellemszakértőket is értesítettek a szomszédok. Hosszas vizsgálódás után derült fény arra, hogy a ház a két világháború között több rejtélyes gyilkosság és öngyilkosság helyszíne volt. „A környéken lakók visszaemlékezései alapján bizton állíthatom, hogy az itt elhunytak szellemei a felelősek a pusztításért” – hangsúlyozta James Scriever, a kutatást vezető parapszichológus, aki az épület azonnali elhagyására szólította fel a többi lakót – talán éppen ezzel előzve meg egy súlyosabb tragédiát.